"...A partra szálló csónak nagyon rázott. Orra minden hullám taraján vízpermetet terített ránk, hideg, kellemetlen apró darazsak...mint megannyi repesz.
Kezemben az M1 rohampuska tusa sikamlóssá vált a tengervíztől és tenyerem izzadtságától. Emelkedik a pulzus, az adrenalin üstdobként dörömböl ereimben. Milyen fura, nem is olyan rég még vidáman hajtottuk apám öreg Buick-ját, végig a poros amerikai vidéki utakon. Az is éppen így dobált a göröngyökön... csak a látvány, ami elém tárul ITT, semmiben sem hasonlít arra OTT. Közeledik a part, fejünk felett a rombolóink shell gránátjai húznak el, vészesen alacsonyan. Szinte érzem, ahogy tolják maguk előtt a levegőt, süvítve, sikoltva... Jobbról egy japán gép ránk csap, a nehézlövedékek mérges darázsként keresik az utat. Szerencsére elvéti. Végre kiérünk a partra, a csónak eleje levágódik, rohanunk. Valaki nem sokkal előttem elesik, meg kellene állnom segíteni...NEM, rohanni tovább! A katona Thompson géppisztolya a véres homokba süpped, kis híján elbotlom benne. Sikerülni fog, már a fák közt rohanunk, valahonnét japán lövészek osztják ránk a halált, meg kell hagyni, nem is eredménytelenül. Embereink fele ott marad a parton. Felérek egy kis dombra, kilépek egy szikla mögül és meglátom... egy japán tank dübörög felénk. Közel van, túl közel! Mellettem valaki elsüti a bozooka-ját. Mintha lassított felvételen látnám, a rakéta forró fehér füstcsíkot rajzol a csodaszép trópusi háttér elé, megérinti a tank sziluettjét. Iszonyú dörrenés, a tank oldala felnyílik, a tűzlabdából tenyérnyi fémdarabok repülnek mindenfelé, egyik zümmögve száll el a fülem mellett. Megkönnyebbülés, ez nagyon közel volt. Ekkor éles fájdalom hasít a vállamba, a lövést csak egy pillanattal később hallom. Közelről. Odafordulok, de tudom, elkéstem. A japán katona egy kidőlt pálma mellett térdel, karabélyát a mellemnek szegezi. Hát így ér véget? Mit rontottam el? Valószínűleg semmit... csak nem volt szerencsém, most én kerülök sorra. A torkolattűz villanása szinte valószerűtlenül szépnek hat, az ütést, mely a mellkasom bal oldalán ér csupán tompa nyomásnak érzem. Lábaim szinte azonnal elernyednek, a fűbe zuhanok.... Ó a fenébe, most várhatok a respawn-ra megint!!! "

Fizika. Ez most óriási divat, főleg az újdonsült flash játékok körében. Vannak egyszerűbb és vannak komplexebb fizikát használó játékok. Persze azt, hogy mekkora élmény a velük való játszás, a legtöbbször  egyáltalán nem a bonyolultság határozza meg. Sőt! Sok esetben a legjobb időtöltést ígérő játékok a legprimitívebb grafikát alkalmazzák, hozzá pedig egy meglehetősen egyszerű fizikát. A Ballero pontosan ilyen.

Műveltető igék... valaki valakivel elvégeztet valamit. Cipekedésnél rendkívül hasznos lehet ezek használata. Legjobb példa: "fogjuk meg és vigyétek...". Kis játékunkban is tetten érhető a dolog. Adott egy rakodó munkás brigád, mely némely esetben annyira kis létszámú, hogy egy, azaz egy munkást foglal magába. Persze jó neki, hisz ilyenkor ő a brigádvezető is egyben. Más esetekben többen vannak, mindig az adott feladatra méretezett brigádot kapunk, Milyen jó volna ezt az életben is bevezetni, mondjuk az útépítőknél. Szóval adott a csapat, akik cipekednek, nekünk pedig az a feladatunk, hogy járható utat biztosítsunk a számukra. Nagy vonalakban ez a Cargo Bridge lényege. 

Bizonyára mindenki gondolt már arra egy Red Bull Air Race megtekintése után, hogy nem is volna rossz egyszer kipróbálni valami hasonló dolgot. Nos, ha gépet nem is tudunk adni a kedves olvasó ülepe alá, de tudunk ajánlani egy nagyszerű repülős játékot, melyben a fent említett vágyait mindenki bátran kiélheti.

Az angol már remekül megy. És mindez annak a korszaknak köszönhető, amikor a kis kéziszótár fölött görnyedve kerestem kedvenc kalandjátékaimhoz a parancsszavakat. Na de, hogy ez miképp kapcsolódik mai témánkhoz: a Sarien.net-hez? Mindjárt kiderül, de előbb következzék egy kis játéktörténelem, alapfokon.
Gondolom a nyitottabb játékközösségnek ismerősen cseng a Syberia vagy a Sam&Max!? Igen, ezek Point-and-Click játékok, szép magyarosan: kalandjátékok. Manapság nem olyan felkapott stílus, mint mondjuk egy FPS, de régen ez egész másképp volt. A kalandjátékok voltak a trónon. És ebben is elől járt a Sierra On-Line. Nekik aztán volt szépen gyűjteményük. Középkorból, Sci-fi környezetből… Minden, mi szem-szájnak ingere. Híresek voltak a remek sztoriról, a humorról és hogy egy játékhoz jó sok részt képesek voltak összedobni. Így született és élt köztünk Larry Laffer, Roger Wilco és a többiek, sok-sok éven át.

Bizony, ez most az "ezer golyó, a tűz meg az ég alját veri" típusú alkotások egyike. Persze ez egyáltalán nem baj. Hol van az ugyanis megírva, hogy minden játéknak gondolkodtatónak kell lennie? Sehol. Szükség van az ilyen lövöldékre, hogy miután a főnök üvöltve ránk vágta az ajtót, néhány perc alatt le tudjuk vezetni a feltornyosuló stresszt és agressziót. Erre kiválóan alkalmas lehet a Dogfight 2. Remélem senki sem veszi komolyan a szó szerinti fordítást. Dogfighting annyit jelent a pilóták világában, mint géppuskával (később gépágyúval) küzdeni egymás ellen, röviden : légi közelharc. Egy oldalnézeti repülős lövöldözésről szól a dolog, melyben a gépünket a Fel/Le vagy Jobbra/Balra gombokkal tudjuk irányítani. A Space billentyű működteti a géppuskát, a Shift/Control pedig a bombavetőt.