"...A partra szálló csónak nagyon rázott. Orra minden hullám taraján vízpermetet terített ránk, hideg, kellemetlen apró darazsak...mint megannyi repesz.
Kezemben az M1 rohampuska tusa sikamlóssá vált a tengervíztől és tenyerem izzadtságától. Emelkedik a pulzus, az adrenalin üstdobként dörömböl ereimben. Milyen fura, nem is olyan rég még vidáman hajtottuk apám öreg Buick-ját, végig a poros amerikai vidéki utakon. Az is éppen így dobált a göröngyökön... csak a látvány, ami elém tárul ITT, semmiben sem hasonlít arra OTT. Közeledik a part, fejünk felett a rombolóink shell gránátjai húznak el, vészesen alacsonyan. Szinte érzem, ahogy tolják maguk előtt a levegőt, süvítve, sikoltva... Jobbról egy japán gép ránk csap, a nehézlövedékek mérges darázsként keresik az utat. Szerencsére elvéti. Végre kiérünk a partra, a csónak eleje levágódik, rohanunk. Valaki nem sokkal előttem elesik, meg kellene állnom segíteni...NEM, rohanni tovább! A katona Thompson géppisztolya a véres homokba süpped, kis híján elbotlom benne. Sikerülni fog, már a fák közt rohanunk, valahonnét japán lövészek osztják ránk a halált, meg kell hagyni, nem is eredménytelenül. Embereink fele ott marad a parton. Felérek egy kis dombra, kilépek egy szikla mögül és meglátom... egy japán tank dübörög felénk. Közel van, túl közel! Mellettem valaki elsüti a bozooka-ját. Mintha lassított felvételen látnám, a rakéta forró fehér füstcsíkot rajzol a csodaszép trópusi háttér elé, megérinti a tank sziluettjét. Iszonyú dörrenés, a tank oldala felnyílik, a tűzlabdából tenyérnyi fémdarabok repülnek mindenfelé, egyik zümmögve száll el a fülem mellett. Megkönnyebbülés, ez nagyon közel volt. Ekkor éles fájdalom hasít a vállamba, a lövést csak egy pillanattal később hallom. Közelről. Odafordulok, de tudom, elkéstem. A japán katona egy kidőlt pálma mellett térdel, karabélyát a mellemnek szegezi. Hát így ér véget? Mit rontottam el? Valószínűleg semmit... csak nem volt szerencsém, most én kerülök sorra. A torkolattűz villanása szinte valószerűtlenül szépnek hat, az ütést, mely a mellkasom bal oldalán ér csupán tompa nyomásnak érzem. Lábaim szinte azonnal elernyednek, a fűbe zuhanok.... Ó a fenébe, most várhatok a respawn-ra megint!!! "
Melyik FPS rajongó ne ismerné ezt az idegesítő érzést? Azoknak, akik kedvelik a történelmi csatákat átélni, akik elég jónak érzik magukat arra, hogy szigeteket foglaljanak el, azok számára rendkívül jó hír, hogy újabb remekművel gazdagodott a repertoár. A Battlefield 1943-at teszteltük Sony PlayStation 3 konzolon. Úttörőként, ez a tesztünk nyitja azt a sort, melyben PlayStation Store-ról vásárolható játékokat mutatunk be.
A játék a Második Világháború Csendes Óceánon zajlott heroikus ütközeteit eleveníti fel, melyben az amerikai tengerészgyalogosok rohamozták a japánok fennhatósága alá tartozó szigeteket, azzal a nem titkolt céllal, hogy hídfőállások és repterek kiépítésével megteremtsék a lehetőséget Japán közvetlen támadására bombázók bevetésével. A feladat egyszerűnek látszott, de csak iszonyú veszteségek árán sikerült véghezvinni, mivel a fanatikus japán katonák mélyen beásva, valódi alagútrendszerekkel rendelkeztek, ráadásul gyakran elit osztagokból álltak. Most már tudjuk, hogy végül nem a szigetek elfoglalása, és a hagyományos bombázás, hanem az atombomba bevetése volt az, ami megtörte a japán nép ellenállását. Aki szeretne plusz vizuális alapot, annak a következő filmeket ajánlanám: „Az őrület határán” („The thin red line”), „Fegyverek szava” („Windtalkers”), „Levelek Ivo Dzsimáról” („Letters from Iwo Jima”) Ennyi történelmi okoskodás után jöjjön a tényleges ismertető.
Legfontosabb mindjárt az elején leszögezni, a játékban nincs single player campaign , vagyis –hasonlóan pl. a Warhawk -hoz- kizárólag online hálózati módot tartalmaz. Azonban ezt leszámítva semmiben sem marad el a kor egyetlen FPS csillagától sem, ha pedig ár/teljesítmény arányaiban nézzük a dolgokat, szerintem messze a legjobb vétel jelenleg PS3-ra. A grafika nagyon korrekt, az effektek száma, kidolgozottsága és renderelési sebessége a legtöbb dobozos játékot is toronymagasan megszégyeníti. A másik hihetetlen vonása a játéknak, hogy bár a terep szinte teljes mértékben pusztítható, gondolok itt az épületekre csakúgy mint a növényzetre, mégis ellátunk a szigetek egyik végétől a másikig, ami komoly grafikai teljesítmény. Sőt, nem csak ellátunk, hanem ha elég ügyesek vagyunk, sniper karakterünkkel akár halálos lövést is adhatunk le a nagyon távol levő ellenségekre is, vagy kilőhetjük páncéltörő rakétánkat távoli célokra is ha kellőképpen felfelé célzunk. A növényzet helyenként zavarba ejtően realisztikus hatást kelt, főként a sűrűn benőtt területeken.
A történelmi tényekkel ellentétben nem az történik, hogy a japánok által már megszállt szigeteket kell az amerikai csapatoknak megpróbálniuk bevenni, hanem mindkét félnek partra kell szállnia az üres szigetre, igyekezve megkaparintani a legtöbb stratégiai pontot, és azokat minél tovább maguknál tartani. Amelyik fél kevesebb pontot birtokol, az az arányoktól függően veszít a zászlója mellett jelzett mérősávból. Akinek ez a sáv előbb elfogy, az elveszíti a kört. Tehát nem elég ügyes sniper -ünkkel 500 méterről sorban csipegetni a fejlövéseket, muszáj mozognunk a terepen, hogy a zászlórudakra a saját lobogónkat húzzuk fel. Természetesen minél több játékos tartózkodik a rúd közelében, a zászló annál gyorsabban cserélődik ki. A játék másik nagy érdekessége, hogy nincs lehetőség a gyógyulásra, nincs medipack, sőt a Call of Duty 4 –ben látott módon az ellenfelek sebzéséért sem kaphatunk regeneráló pontokat. Nincs felvehető lőszer sem, mivel a lőszer mennyisége korlátlan, tárazni természetesen kell, csupán tartalék tárból sosem fogyunk ki. Ez vonatkozik minden fegyverre, a páncéltörő rakétától a C4-es robbanóanyagon át a kézigránátig mindenre. Csupán a robbanó fegyverek elhasználása esetén meg kell várnunk egy rövid időt, mielőtt újra használhatjuk őket. Ettől az ötletes megoldástól a játékmenet rendkívül pörgős, az események gyorsan követik egymást. Most néhány szót ejtenék a 3 választható karakterről.
A lövész alapvetően hosszú távú gyalogság elleni fegyvereket hordoz. Alap fegyvere a karabély, féltől függően az M1 illetve az Arisaka Type 99. Van hozzá 3 db puskagránátja, melyet a puska csövének végéről kell kilőni. Van még 2 db gránátja, valamint szurony a közelharchoz.
A gyalogos rövid távú harchoz rendszeresített fegyverzetet hordoz. Féltől függően egy Thompson vagy egy Arisaka Type 100 géppisztolyt, egy páncéltörő fegyvert 3 lövedékkel, 2 gránátot és egy csavarkulcsot közelharchoz.
A felderítő tulajdonképpen az utász és a mesterlövész keveréke, fegyverzete nagy távolságú gyalogság elhárító, valamint szabotőr területeken hasznosítható. Féltől függően egy Springfield illetve egy Arisaka Type 99 távcsöves puska, egy pisztoly a gyorsan mozgó közeli célokra, 3 csomag kézi detonátorral aktivizálható C4 robbanótöltet, a közelharcra pedig féltől függően egy bajonett illetve egy szamuráj kard.
A karakterek után most essen szó a játék másik hatalmas előnyéről, nevezetesen a vezethető járművekről.
A partra szálló csónak egy nagyszámú katona befogadására és szállítására alkalmas jármű. A meglepően gyors, két géppuskával felszerelt csónak még a támadó vadászgépek ellen is képes megvédeni magát, mert a két beépített géppuskán kívül a szállított katonák is használhatják fegyvereiket. Páncélzata közepesen erős, főleg nagy távolságból nehéz elpusztítani.
A dzsip rég a háborúk elengedhetetlen kellékévé vált, nagyon gyors, rendkívül mozgékony jármű, beépített géppuskával. Páncélzata azonban nagyon gyenge, tulajdonképpen kézifegyverekkel is hatásosan támadható.
A tank a legkeményebb páncélzattal rendelkező jármű, ugyanakkor mozgástere korlátozott, egyes meredek emelkedőkön könnyen visszacsúszhat. Lassan fordul, sebessége pedig alig haladja meg egy gyalogos futási tempóját. Éppen emiatt könnyű célpontja lehet a kézi páncéltörő fegyvereknek, illetve kézigránátoknak. puskagránátoknak. A tetején található géppuska használata ezt a veszélyt hivatott hatékonyan elhárítani, de ne feledjük, a gyalogság és a páncélosok mindig is egymásra voltak utalva.
A repülőgépek a játék leggyorsabb járművei, ugyanakkor ezzel követhetünk el a legkönnyebben öngyilkosságot, amiért -10 pont „jutalmat” kapunk. A repülőgépek a beépített géppuskákon kívül 2 db kisméretű bombát képesek bevetni, a két bomba egyszerre oldható ki. Ezután meg kell várni míg a számláló körbeér, mielőtt újra használhatnánk. Vigyázzunk a légelhárító ágyúkkal, mert a robbanó lövedékek nagy kárt okozhatnak benne.
Annyit még hozzátennék, hogy gyakorlott szimulátor rajongóként nem értem, hogy lehetséges az, hogy ebben a játékban különb repülési élményt élhet át az ember, mint néhány szimulátornak beharangozott termékben… Ezzel azt akartam kijelenteni, hogy remek a gépekkel kanyarogni a játékban, senki ne hagyja ki!
Meg kell még említeni a légicsapást, mint fegyvert. Itt, eltérően a COD4-ben ismert jutalom rendszerűtől, az kérhet légicsapást, aki előbb ér a parabola antennával felszerelt rádiós bunkerba. Ami ezután következik, az a játék egyik legeredetibb ötlete: a három nehézbombázóból álló rajt mi magunk irányíthatjuk célra miközben hátulról és enyhén felülről látjuk őket, majd közvetlen a bombák kioldása előtt bombavető nézetbe válthatunk a megfelelő pontossá eléréséhez. Remek!
A géppuskák és légvédelmi ágyúk mindegyike melegszik, ezt már más játékokból jól ismerhetjük, de ami nagyon fontos (és ez igaz a kézi fegyverekre is), a Battlefield 1943-ban a fegyverek visszarúgása miatt sokkal pontosabbak vagyunk, ha azokat szakaszosan üzemeltetjük, ezzel egyben elkerülve a túlhevülést is, mely a fegyver néhány másodperces leállását okozná.
Négy hadszíntér van a játékban, de ebből három szigeten küzdhetünk teljes értékű harcot:
Guadalcanal, Wake Island és Iwo Jima.
A negyedik színtér a Coral Sea, mely apró vulkanikus szigetek sokasága, azonban itt kizárólag repülőkkel vívott harc folyik. Ez tulajdonképpen egyfajta jutalom, melyet az adott platform játékosai azután tudtak igénybe venni, miután a közösség elérte a 43 millió halálozási számot! Hátborzongató, hogy míg a valódi harcokban néhány ezer katona esett el, a PS3 community már bőven 43 millió felett jár :) No persze, ez csak játék, ne feledjük. Mindenesetre örvendetes, hogy a valóságban ennél lényegesen szerényebb számokkal találkozhatunk, ami persze még így is rengeteg…
Ezt a játékmódot egyébként a főmenüből érhetjük el, a „Play Air Superiority” menüponttal. A „Stats&Awards” alatt az elért és elérhető jutalom bélyegeket nézhetjük meg, illetve, hogy mi kellett illetve kellene ezek megszerzéséhez. Itt kapunk felvilágosítást a rangunkról és az előléptetéshez szükséges pontszámról.
A többi menüpont egyértelmű, erre nem érdemes szót vesztegetni, talán annyit, hogy működik az Invite, vagyis meghívás rendszer.
Néhány szóban a zenéről/hangokról:
A játék főcímzenéje mestermű és bár erőteljesen emlékeztet az „A Szikla” („The Rock”) című film zenéjére, ez úgy érzem csak előnyére válik. A hangok is ugyanilyen remekbeszabottak, a fegyverek hangja első osztályú munka, a csatazaj teljesen valódinak hat. Aki lőtt már fegyverekkel, az érzi, hogy a fegyverek kezelése, működése és hangja is tökéletesen kivitelezett a játékban. A járművek hangjai, mechanikus zörejei is korrektek, nagyban elősegítik a még nagyobb átélést.
Most, jó néhány lejátszott óra után két dolgot tudok mondani. Az első, hogy a játék szerintem kötelező darab, a 15$ -os ár nevetséges az érte kapott szórakozásért.
A második, hogy minden tiszteletem azoknak a bátor férfiaknak, akik részt vettek a ezekben az ütközetekben, melyek még így, kontrollert markolva és LCD képernyőt bámulva is kaotikusnak és nagyon esetleges kimenetelűnek tűnnek.
Most pedig nem meradt más hátra, minthogy jó szórakozást kívánjak ehhez a tökéletes játékhoz, gyerünk fiúk, mutassuk meg, hogy a Második Világháború legfélelmetesebb fegyvere a Sixaxis kontroller !
(A tesztjátékot magam biztosítottam magamnak :) )
