Rendhagyó post lesz ez kérem szépen, hisz nem egy konkrét játék ismertetése következik, hanem egy új magyar csodafegyveré!
Na persze nem mindenkinek számít csodafegyvernek, hisz a fiatalabb generációnak nem igazán van esélye ismerni a téma tárgyát, nevezetesen a világ valaha létezett leginspiratívabb és a megjelenésének idején a legtöbb forradalmi újítást bevezető személyi számítógépét, az Amigát. Itt a blogon többször is szóba került, főleg retro játékok remake-jeivel kapcsolatban, de igazából nincs a számítástechnikának olyan területe, ahol ne lehetne pozitív értelemben megemlíteni ezt a nevet. Az Amiga pályája meredeken ívelt felfelé az 1985-ös megjelenést követően. Akkoriban csodának számított a négycsatornás HiFi sztereo hang, vagy például a 4096 színű paletta, a valódi pre-emptive multitasking operációs rendszer, a grafikus társprocesszorok vagy a géphez ingyenesen járó egér. Előnyeit sokáig megőrizte az Amiga, de sajnos a legtöbb ember számára csak egy játékgép maradt, csak ezt látták belőle. Pedig sokkal több volt annál, rengeteg grafikai, illetve zenei segédprogrammal a létező legkomolyabb platform volt, a legtöbb közismert grafikus és zenész itt kezdte a pályafutását. Aki pedig nem itt, az még korábban C64-en. Természetesen az is felelőssé tehető a hibás besorolásért, hogy a legtöbb ember sosem találkozott mással, csupán az Amiga 500 alapgéppel, ami még így is kreatív gépezet volt, de a komolyabb felhasználáshoz szükséges kiegészítőket, vagy nagyobb Amiga gépeket inkább külföldön tudtak vásárolni az emberek. Tehát játékgépnek titulálta a sok számtektanár, mert nem tudtak róla semmit, de ettől még a legsokoldalúbb és legkreatívabb tömegjelenséggé vált és ez évekig nem is változott. Egyszerűen nem volt vetélytárs, nem akadt igazi kihívó. (Mi? Hogy 2 szín? Speaker? Ugyan máááár...)
Persze kellett a szaksajtó is, kezdetben lemezújságok formájában szereztük be a szükséges információkat. Legismertebb ezen a vonalon a Guru lemezújság. Később már nyomtatott sajtónk is volt, nem is egy. Aztán a kilencvenes évek közepe táján minden szétesett, pedig akkoriban még mindig volt erő a masinában, csak sokan nem tudták ezt, vagy nem akarták tudni, valamint sajnálatos módon a Commodore is eltöketlenkedte a dolgot. Így a gyerekek az iskolában véndózon nőnek fel (sajnos) azóta is, holott például a MacOs lényegesen stabilabb, profibb, arról nem is beszélve, hogy ingyenes, minden géphez jár, csakúgy mint anno az AmigaOs. Miután a felhasználótábor megcsappant, a szaksajtó is kilépett a márka mögül, sorra kaptuk a rossz híreket, nem jelenik meg többé ez, megszűnt az, elpécésedett amaz. Sajnos az első bástya, a Guru is így járt, más kérdés, hogy most, 2011-ben újra indul Amigán lemezújság formájában, de erről majd egy másik alkalommal. Aztán egy ideig újfent bízhattunk, mert megjelent az Amiga Világ, mely ugyancsak színvonalas magazin volt, de sajnos az is rövid életűnek bizonyult, aztán azóta semmi komoly mozgás nem volt a témában, már el is könyvelte mindenki, hogy ennyi volt. De nem, ékesen bizonyítva az Amiga Community időtlen helytállását megtörtént a csoda. Derült égből villámcsapás volt a bejelentés, itt az új magazin Amiga Mánia címmel, mely a régi nagy kedvenccel foglalkozik. Első körben "csak" digitális formában volt elérhető, egészen pontosan PDF formátumban, teljesen ingyenesen! Ez máris felidézi a régi szép napokat, mikor a néhány nyerészkedőtől eltekintve nem a pénz körül forgott a számítástechnika, legalábbis az Amiga vonalon. Virtuálisan máris adtam egy piros pontot a magazinnak. Ezután jött a bejelentés, lehet rendelni a nyomdában készült verziót, az erősen limitált példányszám miatt picit drágábban, mint egy hasonló témakörben tevékenykedő tucat-újságot, de nem annyival drágábban, amennyit ne bírna az ember 2011-ben kifizetni egy igazi közkincsért. Ráadásul nonprofit az ügy, vagyis az újság ára valóban az újság árát hivatott fedezni! A következő megdöbbenés akkor ért, mikor megérkezett a nyomdai példányom. A minőség lélegzetelállító. Erre nincs jobb szó, minden várakozásomat felülmúlta, volt aki konkrétan túl jó minőségűnek találta. Nekem személy szerint az a véleményem, aki meg akarja venni, azt nem párszáz forint fogja eltántorítani, így én a lehető legjobb minőség mellett szavaztam, ahol volt erre lehetőség. Ami külön pozitívum az ujsággal kapcsolatban, hogy kiváló az egyensúly a retro és az új dolgok tekintetében. Ez mindenképpen sarkalatos pont ilyen dolgok esetén, de szerencsére mindkét idősík kellő helyet és szerepet kapott a lap hasábjain. Néhány mondatban kitérnék a tartalomra, hogy akinek picit megmozdult a fantáziája az eddig elhangzottaktól, annak ne kelljen máshol informálódnia. A borítón rögtön egy csodás jelmondat köszönt minket, melyért 30 évvel ezelőtt nyilvánosan lőtték volna agyon az egész bandát, tekintve, hogy egy Lenin nevezetű úrral kapcsolatos közismert frázis elferdítése: "Az Amiga élt, él és élni fog!" Teljesen jó, és még igaz is. Legalábbis addig, míg mi Amiga felhasználók ki nem halunk erről a planétáról ez biztosan így is lesz. A bevezető szöveg a Startup-sequence nevet viseli, ami szintén óriási ötlet, itt el is olvashatjuk, ki miért, hogyan és miről stb... Találunk továbbá a szokásosnak mondható Hírek, érdekességek rovatot, némi hardware bűvölésről szóló ötletet, nagyon tutkeráj Alien Breed posztert (ez utóbbit én inkább külön lapként adnám az újság mellé, mert ki akarhatna egy ilyen szép alkotást szétbarbárkodni, ha meg nem tudom a falra rakni, akkor nem is poszter a poszter), játékteszteket, interjút és ami a leges-leges-legfontosabb, JayMiner méltán elhíresült 1992-es Pasadena-i interjújának magyar fordítását, amigás szíveket melengető képekkel illusztrálva.
Én azt mondom, aki szerette valaha az Amigát, pláne ha ma is szívesen ül le az öreg masina elé egy kis gondtalan számítógépezés érdekében, annak igenis köelező ez a magazin. Mivel egy nagyon apró csapat szerkeszti nem megélhetési célokkal, nem kell attól félni, hogy túlzottan megterheli a pénztárcát, mert havonta-kéthavonta egy jobb pizza árát bizony érdemes kiadni egy ilyen örök értékért.
Akinek megjött a kedve, ezen a linken keresztül elérheti a PDF változatot, aki pedig rendelni szeretne nyomdai példányt, az itt olvashat erről útmutatást. Mivel időközben én is bekerültem a cikkírók közé, ezért úgy köszönök most el: Találkozunk itt a blogon, vagy az Amiga Mánia hasábjain. Amiga rulez!
