Minden esetben különleges élmény olyan játékkal játszani, majd arról ismertetőt írni, amelyik kizárólag a játékosok egy részének áll csak rendelkezésére, vagyis platform-exkluzív. Ezek a játékok minden esetben merőben eltérnek multiplatform társaiktól, a rendelkezésre álló hardware-t fényévekkel jobban kihasználva.
A Killzone3 egy PlayStation exkluzív széria harmadik epizódja (remélem nem gond ha a PSP-re kiadott nem fps epizódot nem számolom ide), legelső részével még az előző generáció nagyágyúján, a PlayStation 2-n játszhattunk. Már akkor érezhető volt, hogy a sztori sokkalta többre hivatott, mint amit az első rész mutatott, na nem technikailag gondolom, csupán arra céloztam, hogy egy ilyen okosan kitalált és felépített világot nem szabad folytatások nélkül hagyni. Szerencsére a Guerilla-ék nem is hagyták. Már a második rész is sok tekintetben korszakalkotó látványt nyújtott az akkor még csak kibontakozásnak induló PS3-on, ugyanakkor a legtöbb játékost két pártra osztotta. Alapvetően abban mindenki egyetértett, hogy a játék nagyon szép, a fizika is komplex és elég pontos. A baj a multiplayer mód körül volt, ami igencsak furcsán mozgott, mondhatnám olyan volt a katonák mozgása, mintha mindannyian egy-egy zsák cementet cipeltek volna. A célzás már mind multi mind single módban idegesítő volt. Nehéz konkrétan megnevezni a problémát, mindazonáltal aki lőtt már valódi fegyverrel, az tudja, hogy nem volt kerek a dolog. Akkor most jöhet a jó hír: a fenti hibákat a folytatásban maradéktalanul kijavították! Ritka dolog az ilyen, de igaz. Pont most, mikor a gazdasági problémák a világ játékprogram iparára is rányomták bélyegüket, számos félkészen boltokba kerülő játékot eredményezve és így őrjítve meg a felhasználókat. Le a kalappal a Guerilla előtt, hisz a holland csapat semmit nem tudott eltolni, végre kiváló produktummal ajándékozva meg minket, komoly fricskát nyomva a Poliphony Digital, vagy például a Treyarch orra alá.
A történet közvetlenül ott folytatódik, ahol a második rész véget ért. Radec tábornok eltángálása után Visari rezidenciáján tettünk látogatást, ahol Rico haverunknak bizony eljár a keze a ravaszon, megszegve ezzel a parancsot, mely Visari élve elfogása lett volna. Itt ért véget a második rész, katonáink ott rekedtek a Helgan bolygón, erősen megtizedelve, mindennemű utánpótlástól elvágva. Az égbolton még ott a robbanás gombafelhője, mellyel Radec a saját városukat sem kímélve pusztította el erőink nagyobbik felét. Szép. Itt vesszük fel újra a szálat, hogy megpróbáljuk harcba vezetni a megmaradt ISA katonákat. Nem szertném lelőni a poénokat, mert a történet ha nem is grammy díjas alkotás, mégis elfogadhatóan színvonalas, ezt mindenkinek a játék közben kell megismernie. Írok inkább arról, mi változott az előző epizód óta, illetve pár mondatot áldoznék a benyomásaimra.
Első és legfontosabb javulás számomra a karakterek és az ellenfelek kidolgozottsága. A figurák már tényleg filmszerűen festenek. Végre az arcszőrzet és a ráncok is kellőképpen kidolgozottak lettek, a különböző fegyverek és egyéb kütyük pedig szó szerint döbbenetesek. Ez már nem csupán technikai kérdés, de legalább annyira fantázián is múlik. Abban pedig nem szenvedtek hiányt a fiúk. Tovább gazdagodott a futurisztikus járgányok és más katonai bigyók amúgy is változatos tárháza. Ezúttal repkednünk is kell majd egy keveset. Ezt bátran elárulhatom, mert a demoban már elsütötték ezt a feature-t. De lesz még meglepetés, ezt bátran merem állítani. Csodásak a particle effektek is, vagyis a részecskék. Legyen az szálló szapirka, vagy akár csapadék, a megvalósítás lehengerlő. És ha már a csapadék szóba jött, nem árt szólni a többi időjárással és környezettel kapcsolatos dologról sem. Ilyen például a tenger, vagy akár a hóvihar. Mind-mind elsőrangú minőség. A növényzet ugyan minimális mértékben van jelen, hisz mégis csak a Helganról van szó, de ami van, az igazán ötletes és jól megvalósított. Külön dícséret jár a lopakodós pályáért, ahol a fűben osonva kell elkerülnünk a nyílt konfrontációt, illetve a találat esetén tüskéket szétlövellő növényért is, melyet jól alkalmazhatunk a csendes gyilkolásban .
A pályák komplexitása remek, rengeteg olyan elemet is találunk rajtuk, amiknek semmi köze a mi háborúnkhoz, csupán a látványt hivatottak fokozni. Akárcsak a háttérben zajló konfliktusok. Valóban filmszerű hatást kölcsönöznek ezek a hangulatfokozók a játéknak. Nem vitték túlzásba, így nem kelt mesterkélt hatást, ugyanakkor remek "aláfestést" ad a harcnak. Több tesztben is olvastam, hogy igazi boss-fight nincs a játékban. Ezt teljes mértékben alátámasztom, valóban kimaradt az ilyen játékokra oly jellemző főnököldöklés. Ennek ellenére nekem nem is hiányzott. Emlékszem, anno a rocket jump volt a Szent Grál, amelyik játékban nem volt erre lehetőség, arról rendre levették a tesztelők a szentelt vizet. Most meg vicces is lenne, ha mondjuk a Battlefield 2-ben magunk alá durrantanánk az RPG-vel és máris a tetőn landolnánk. Csak azt akartam ezzel mondani, nem biztos, hogy nem fog ez az erőltetett boss-fight dolog is kiveszni, vagy háttérbe szorulni idővel. Mindenesetre ide nem kell, elvoltam nélküle. Persze ezen sokan vitatkoznának velem, mert ez ízlés dolga elsősorban. Nekem mindig is az volt az érzésem, hogy a második epizódban látható Radec elleni harc tipikusan időhúzás, plusz még irrealisztikus is. Persze egyszerűbb ebből fél órát a játékos képébe tolni, mint új pályából... Eleve undorító, hogy adott egy sima katona, csupán magasabb rendfokozatban, akibe egymilliót kell lőni, mire hajlandó elpatkolni. Ezek miatt is érzem úgy, hogy jó ez a harmadik rész úgy, ahogy van. Egyetlen hiba a készülékben az online co-op hiánya. Remélem azért update formájában megkapjuk azt is.
Nagyszerű új elem a melee, vagyis közelharc támadásaink új, nagyon véres és brutális típusokkal történt bővülése. Van itt minden, a szemkinyomástól a torokvágáson keresztül a bicska a szembe, stb... Jó móka. :) Ráadásképp nem nekünk kell eldöntenünk, milyen módon segítünk hellgast ellenfeleinknek a meghalódásban, csupán a melee gombot kell kellő időben nyomni, a többit a játéklogika eldönti.
Az előző részhez hasonlóan ez is fedezéktől fedezékig játék, de itt már távolról bevetődhetünk a biztonságot nyújtó objektumok mögé.
A hab a tortán a 3d-s tv készülékek, valamint a Move mozgásérzékelő kontroller támogatása. Sajnos a 3d-t nem állt módomban kipróbálni, a Move kontrolleremhez pedig még sajnos nincs megfelelő puskám, így ezekről nem tudok írni tapasztalatokat, mindenesetre a játékot látván el tudom képzelni ezek szinvonalát is.
Összegezve: a Killzone 3 egy remek folytatás, mindkét elődöt sikeresen felülmúlja, és ez az, ami igazán fontos egy ilyen játék esetén. Mivel a Sony saját bevallása szerint minimum 2015-ig nem kíván a PlayStation-ök verziószámán változtatni, még garantáltan fogunk új Killzone játékot játszani PS3-on. A pontszámok gondolom jól mutatják a cucc által rám gyakorolt hatást, de ha egyetlen szóval kell jellemeznem: KIVÁLÓ!
| Grafika: | 100% |
| Zene/hang: | 97% |
| Játszhatóság: | 99% |
| Fizika: | 99% |
| Szavatosság: | 95% |
-egyedi hangulat
-korrekt sebesség
-3dtv támogatás
-Move kompatibilitás
-a sztori lehetne jobb
