Szokássá vált a modern tesztekben és bemutatókban visszautalni egy retro elődre, melynek neve a korunkbeli számítógépőrültek retinájába mélyen beleégett. Persze ez a fiatalabb generáció számára idegtépő lehet, de akkor sem lehet kihagyni, mert az idősebbeknek mindig szívmelengető érzés újra hallani a régi dolgokról, azokról, melyekről minden magunkfajta csak egyféleképpen vélekedhet, „azok voltak az idők…”
Mielőtt bárkinek elvenném a kedvét ezzel a nosztalgia ömlengéssel, rátérek a tárgyra.
Apró négylábú rágcsáló élőlények, melyek hangyák módjára vonulnak egymást szorosan követve, keresztül a tundrán. Van kis fekete gombszerű szemük, rövid fülük és csákányuk…CSÁKÁÁÁÁNY???!!
Ó, hát persze, ez a Lemmings nevű játék, csak a jó öreg Lemmings. Első epizódjai minden Amiga belső floppy meghajtójában megfordultak, méghozzá nem is ritkán. Mostanra aztán minden platformon megjelent és végül megérkezett PlayStation 3-ra is, méghozzá a Store -os játékok egyik első képviselőjeként. Ha be kellene sorolni a standard kategóriákba, nehéz helyzetbe kerülnék, hiszen ebben a játékban többféle stílus keveredik, és pontosan ez adja azt a hátteret, ami miatt szinte nem lehet megunni. Természetesen ez a játék is átment azokon a vátozásokon, mint a hozzá hasonló klasszikusok például a Worms. Ezek a változások főként grafikai jellegűek, és nem mondhatnám, hogy engem különösebben megörvendeztetnek. A régi, részletesen kidolgozott gyönyörű pixelgrafika helyét unalmas, flash animációkra hajazó látványvilág vette át.
Ha ez nem volna elég, a lemmingek aranyos, néhány pixelből tökéletesen felismerhetőre megrajzolt animációs fázisai hatalmasra nőttek, amitől az egész játék sokat veszített a régi aranyosságából. Ez bizony az én szememben egy gyenge négyes alá. Persze akinek az említett stílus bejön, annak tetszeni fog. A grafika egy dolog, a zenei világ egy másik. Ezen a téren csak jókat tudok mondani. A játék főcímzenéje remekbe szabott darab, olyan érzése van az embernek, mintha a régi Amigás Protracker–t ismét leporolták volna a zenészek. A hangeffektek is erősen emlékeztetnek a régi verziókra, úgyhogy zenei szempontból csillagos ötöst adok.
Most, hogy letudtam a grafika és a zene dolgait, néhány szót a játék lényegi részéről. Van egy ajtó, ami kinyílik, és rajta keresztül tetemes mennyiségű lemming potyog be a pályára. Ennek a bizonyos történésnek a gyakoriságát módunkban áll megváltoztatni. A cél az, hogy minimum az előírt mennyiségű apróságot élve juttassunk el a házikó szerű végcélhoz. A képernyő alján látható sávon különféle kis ikonok jelzik , hogy az X gomb lenyomásával mit aktiválunk. A kijelölő kurzort az L1 R1 gombok mozgatják. A sor elején mindjárt egy + és egy – jelet látunk, ezekkel lehet a lemmingek érkezési gyakoriságát állítani. A többi kis piktogram jelentését nem nehéz megfejteni. Kis rágcsálóinkba ugyanis különféle képességet olthatunk, csak kiválasztjuk a kívánt kis ikont, majd a kurzorunkat a lemming fölé mozgatva X gombot nyomunk. Persze ahhoz, hogy ezt eredményesen tegyük, el kell először is találnunk a mozgó kis négylábúnkat, jókor kell megnyomni az X gombot, de ami a leges legfontosabb, rendelkeznünk kell az adott képességből legalább egy darabbal. Hogy mikor melyik tulajdonságot kell használnunk, azt mindenki tudni fogja a kellő időben, a trial (tutorial) pályák végigjátszása mindenesetre komoly előny! Az ikonok elég egyértelműen mutatják a képességeket, de néhány szóban leírom. Az első a climber, vagyis mászó. Hatására a kis állatkánk képes lesz szó szerint falra mászni. Második a floater, vagyis lebegő. Ezt a divatos piros-fehér esernyőt a kis rágcsáló mancsába nyomva felvértezzük őt egy ejtőernyős tulajdonságaival.
A harmadik a bomber, vagyis bombázó. Senki ne gondoljon repkedő B52-es nehézbombázóra. Ezzel a blocker-eket (lásd lejjebb) tudjuk felrobbantani, ha már megtették a rájuk bízott feladatot. Negyedik a blocker, vagyis blokkoló. Ezzel kis lemmingünk tökéletes úttorlasszá alakul, megakadályozva társai továbbhaladását, ezzel megfordulásra késztetve őket (ne feldjünk a másik oldalra is blocker-t állítani, ha kell!). Ezek a szegény ördögök sajnos már többé nem képesek visszaállni a sorba, ez a feladat számukra élethivatás, ugyanis őket csak fel lehet robbantani mikor már nincs rájuk szükség. A következő a builder vagyis építő.
Használatával kis rágcsálónk igazi kőművessé változik, és téglák segítségével lépcsőt kezd építeni, egészen addig amíg ki nem fogy az építőanyagból. A basher képes az akadályokat kézzel kivájni. A digger vagyis ásó függőlegesen ás lefelé. A miner vagyis bányász pedig 45 fokos szögben lefelé tör utat csákányával.
Ha úgy érezzük, mehet élesben, akkor négy nehézségi szint áll rendelkezésre, a Fun, a Tricky, a Taxing és a Mayhem. Érdemes a fokozatosság elvét követni. Eltekintve a véleményem szerint inkább érdekes mint részletes grafikától a játék nagyszerű kikapcsolódást nyújthat, ráadásul korosztálytól függetlenül. Mivel nincs online lehetőség, csupán a pontszámot tárolja pályánként online, az élettartamát közepesnek érzem. Ha van kisgyerek a családban, aki már szeret játszogatni az apu PlayStation-jével, ne hagyjuk ki, mivel nulla erőszak, semmi vér, csak a zabálnivaló állatkák a fura zöld séróval. Ezzel zárom az ajánlót, a következőben a Worms PlayStation3 verziójáról írok. Végül egy kép az igazi lemmingről, ugye mennyire nem hasonlít?
(A tesztjátékot magam biztosítottam magamnak :) )
