Bizonyára mindenki jól ismeri a cirkuszi mutatványok netovábbját, amikor egy igen bátor és legtöbb esetben igen szerencsés embert kilőnek egy megtermett ágyúból, hogy aztán a 20-30 méterrel távolabb lévő biztonsági hálón landoljon... Ez eddig megvan? Helyes! Most képzeljünk az igen bátor muksó helyére egy rongybábut. Ez is oké? Szuper! Máris van elképzelésünk a Ragdoll Cannon 1.5 -ről.
De mi a búbánatnak kell nekünk szegény ördögöket kilődözni egy ágyú csövéből?! Jogos. Valóban itt volna az ideje konkretizálni bizonyos dolgokat, de engedtessék meg nekem, hogy szakítsak az ilyenkor oly megszokott "Játékmenet->Extrák/Feature-ök->Grafika/Zene" sorrenddel! Miért? Mert ennek a gyöngyszemnek a képi világáról kizárólag szuperlatívuszokban érdemes beszélni!
Képzeljünk el egy gyűrött, négyzetrácsos füzetlapot! Igen, igen, olyat, amilyenen a hosszúcombú Sárikának (lányoknak Sanyi) küldözgettük a szerelmetes leveleket matekórán. Ez ugyanis a hátterünk. A rajta lévő grafikai elemek pedig félelmetesen jól megrajzolt, golyóstoll skiccek. Fantasztikus!
Na de ahogy ígértem, most már aztán tényleg le kellene írnom, mi a feladat.
Egyetlen mondatba sűrítve: Az egérmutató helyzetével változtatva az ágyúcső szögét, valamint a lövés erősségét, rongybábu(i)nk kilövésével el kell találnunk a képernyőn található célpontot, kihasználva a ragdoll fizikát, vagyis azt, hogy a baba tökéletesen úgy viselkedik, ahogy a valóságban tenné.
Ennyi tömören.. Természetesen a lövések erősségét a pointer ágyútól mért távolsága adja, de gondolom erre mindenki azonnal rájön. A dolgunkat nehezítik különféle akadályok, elmozdítható és fix kivitelben egyaránt, valamint egyéb alkotmányok is, de ezek felfedezésének izgalmát meghagynám a játékosnak. A játék nagyon jó poén, tökéletes lehet kisebb haveri összejövetelek alkalmával is, sikítva röhögve egymás bénaságán.
Tipikusan olyan játék, amit újra és újra elővesz az ember, mert nem kell sok neuront igába hajtani hozzá, mégis rendkívül szórakoztató, eredeti és ötletes.
Ágyút tölts! Célozz! Tűűűűűűűűűz!
